Főoldal/Online hírfolyam/Turistautat terveznek a pilisi ősember barlangjához
Online hírfolyam
Turistautat terveznek a pilisi ősember barlangjához
2017. okt. 10. / 11:30

Huszonkétezer éve ősember lakott a pilisszántói kőfülkékben, most a szántói önkormányzat turistautat tervez a szép fekvésű barlanghoz.

Ma még csak kötéllel, biztosítással, sziklamászó tudással lehet megközelíteni a nevezetes barlangot, de hamarosan turistaút vezet majd ide. A héten a szakhatóságok részvételével bejárták a túraút lehetséges nyomvonalát. A Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében lesz az első csoportos bejárás. Régészeti megfigyelések adatai szerint a tájat az utolsó jégkorszak idején vette birtokba a gyűjtögető, vadászó ősember. Vadásztáborainak a nyomát a pilisszántói I. és II. számú Kőfülke őrizte meg.

A kőfülkék feltárása a század elejétől több részletben zajlott. A kőfülke betöltésében a humuszréteg alatt 2,5 m vastagságban hét jégkori réteg került elő. A közösség 22 000-16 000 év között tevékenykedett itt. Az itt talált kőpengék, kőkaparók, csonteszközök, alamint egy kisméretű, csontból faragott idol, bálvány jellegzetes formái alapján pilisszántói kultúrának nevezték el ezt a közösséget. A legalsó rétegből, a Würm jégkorszak elejéről pásztormadár és a maral szarvas csontokat, a középső rétegekből barlangi medve, barlangi oroszlán és hiéna, bölény, erdei borz és vaddisznó, sőt, háziasított ló jelenik meg a leletanyagban.

 

A kőfülkéknek a jégkorszak közepéhez tartozó felső rétegeiben a már háziasított ló és kutya is megjelenik, rénszarvas maradványok. A kőfülkében a kutatók véleménye szerint a gyűjtögető rénszarvas vadász népcsoport idején hús és prémraktárak voltak. Az elejtett állatoknak már csak a kicsontozott, húsos részét és a prémjét hordták fel a kőfülkébe. A későbbi időben a rétegek tanúsága szerint a kőfülkék számtalan esetben szolgáltak menedékül a bronzkor, később pedig a középkor emberének.

 

1912-ben Kadić Ottokár próbaásatást végzett az üregben, ahol nagy mennyiségű csontot talált. Szorgalmazta a további kutatását. 1914–1915-ben Kormos Tivadar teljes szelvényében kiásta a vastag kitöltést. Jégkorszaki tűzhely nyomokat, égetett és feltört állatcsontokat, valamint cseréptöredékeket talált. 7 jégkorszaki réteget különített el. Kormos Tivadar és Lambrecht Kálmán 60 emlősfaj, 83 madárfaj, 2 békafaj és 3 csigafaj leírását is közölte a kutatás eredményeit összegző monográfiában.1951-ben Gábori Miklós és Jánossy Dénes egy érintetlenül maradt kis rész feltárásával 61-re növelte az itt talált kőeszközök és csonttárgyak számát.

 

Ezek a tárgyak többek között pattintott dárdahegyek és kaparópengék voltak. Kormos Tivadar és Gábori Miklós ideiglenes vadásztanyának tartotta. Velük ellentétben Vértes László rénszarvas vadászok által lakott állandó lakóhelynek írja le a környék egyéb barlangi leletei alapján. Például a Pilisszántói 2. sz. kőfülke tárgyi emlékei is ezt támasztják alá. Pilisszántói-kultúrának nevezte el a fülke kőiparát Vértes és javasolta a kifejezés kiterjesztését más hasonló magyarországi lelőhelyekre is.

 

Ma a Magyar Nemzeti Múzeumban található a maradványok nagyobbik része, néhányat viszont az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban őriznek.Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982-ben vált fokozottan védetté az őslénytani és a régészeti leletei alapján. 1987-ben jelent meg nyomtatásban T. Dobosi Viola és Vörös István régészeti revíziója a kőfülkéről. 1990-ben Kárpát József térképezte fel.

 

Forrás: kesztolc.hu

 

Fotó: Pilisszántói Facebook csoport